PÉNTEK-SZOMBAT-VASÁRNAP-HÉTFŐ

Gondolom nem fogok nagy meglepetést okozni azzal, ha ismét úgy nyitom soraim, hogy megint néhány eseménytelennek tűnő napot tudhatok a hátam mögött.

Örömmel nyugtáztam, hogy még élek, ez mondjuk megkérdőjelezhetetlenül örömhír. Nekem.

Van netem. Szintén boldogabbá tesz, bár mivel ugye havi 2gb adatforgalom 20 font, azért az odabasz. Megrendeltem egy Kindlet, amit nagyon várok, szép kis bőrtokkal, a könyveket már leszedtem, itt várnak a gépen.

Annyira nem emlékszem, hogy mit történt ebben a 4 napban, hogy az borzasztó. Okos tanácsra hallgatva az sms-eimből igyekszem visszakutatni mit volt oly fontos közölnöm még melegében. Mertugye logikusan azok érdekesek. Valakinek. A nememlékezés amúgy visszavezethető egy tegnapelőtti búcsúbulira. Egy olyan pincércsaj bulijára, akivel egyszót sem váltottam, de mondták, hogy a bulin ott a helyem. Gondoltam, Bálint tiszteletére lemegyek, és hátha tudok majd cápázni egykét ingyenpiát. Ennek soksok ingyenpia lett a vége. De erről később.

Szóval vendég alig volt a hétvégén. Egy nagyon kedélyes, és csupa aranysmukkal telepakolt vén fószer nagyon szimpatizált velem. Mindig kérdezgetett, a nevemet is megjegyezte, mindig leszólítot néhány percre, ha meglátott. Viszont szombaton érdekes volt amit csinált. Odajön, mikor már 30 perc nem láttam, hogy ő 20 fontot adott, én meg 10ből adtam vissza. Na Kim félfüllel hallotta, mondta, hogy kiszolgálja azt, akit én kezdtem el, én meg adjam oda az öregnek a lóvét. Hát nem nagyon dolgoztam fel az esetet, adtam egy 10est, és kész. Miután nyugilett, viszont elkezdtem morogni Kimnek, hogy én tuti nem baszok el ilyet. Mondja tuti. Mondom az. Akkor lemegy, beszél Stevennel. Mondom okés. Kurvafeszült lettem, de mondom azt sem akarom, hogy a jattunkból kelljen a hiányt kipótolni. Leszámoltuk a kasszát, és láss csodát, -10 fontban vagyunk. Örülök, hogy Kim is ott volt, mert boztos rohadt ciki volt visszakérni a vendégtől a 10 fontot… De tényleg apja faszát, ha Kim nem mondja, hogy adjam, én nem adom. Szóval azután már a faszi nem is volt ilyan kedves. Pedig nem én voltam a hülye… Na de mind1, marha büszke voltam magamra.

Szombatra jutott még egy ünnep, a Peti szülinapja. Végeztem, gyors zuhany, kopácsolás a többiekhez. Gin+sprite és Co-op os lemonade. Hát elég kegyetlen volt, az ünnepelt kedvéért, minden második pohár után egy feles gin tisztán. Nem sikerült eléggé berúgni, melőtt elmentünk hajnal 3kor pizzázni, ezért kevertem útravalót is. Kurvajó pizzát készítettek nekünk valami törökök, de azért talán túlzás 10 fontot elkérni egy 10 inches pizzáért. Mind1, jó volt, megettük a parkban, séta haza a parton. Rájöttünk, hogy minnyár napfelkelte, és meg kell nézni. Na D 6kor kelt, és már lassan 4 óra volt, így azt mondta, hogy ő nem, de mi Petivel, nem identitásunk teljes tudtában, úgy döntöttünk, hogy nem buzis ketten napfelkeltét nézni. D csekkolta az okostelefonon, hogy itten 4:45kor van a heppöning. Mivel csk 4 óra volt, Peti meg imád aludni, ezért javasolta, hogy egyeztessünk órákat, és ébresszük meg jómagunkat időben, majd irány a part, és romantikázzunk. Na én alvás helyett megkevertem magamnak a maradék gint, és eltelefonálgattam az időt. Egyikünk sem meteorológus (én pl most leírni is alig tudtam.) tehát nem tudtuk (most is csak sejtem) hogy ez a napfelkelte dolgo ez olyan, hogy az a nap az már akkoriban fenn van. Merthogy világosodni kb 4:15kor már bőven elkezdett. És addigra énis kezdtem berúgni legalább…

Szóval megírtam Petinek, hogy buktuk, majd máskor megvalósítjuk a nagy közös álmunkat.

A másnap nem volt olyan rossz, csak nagyon fáradt voltam, de semmi bajom nem volt. Viszont jött a hír, hogy este staffparty, merthogy itten megy el egy pincércsaj, akivel ugyan egy szót nem beszéltem még, de ott kell lennem. Persze végzek 23:30kor, 0000ra leteszem magam, mint írtam, cápázásra készen. Hát nem kellett itt vadásznom semmit, mert nyomták elém a vodka kólákat egyből, szépen, ahogy nem kell, szobamelegen. Na ezt egy ilyen kis 2 decis poharakat ittam, kb 6-7et, fel-fele arányban, úgy 1-1,5 óra alatt. Utána kis cider, meg még valami tömény, meg a végén 1,5 doboz barnasör, ami amúgy nagyon finom volt. Végre egy jó barna sör. Ilyet csapolok állandóan én is. Naszóval ezt már kint iszogattuk a hotel előtt a kertben a padon. Ugye ez egy ilyen lépcsőzetes, terszaso dolog, elég meredek, szép kis puha rézsűvel. Ülünk, kis csend. Épp arra gondolok, hogy dejó lenne legurulni a rézsűn, mikor peti rámnéz, azt mondja komoly arccal. Te. Guruljunk le a rézsűn. Hát ez egy csodás pillanat volt. Szóval legurultunk a rézsűn.

Ennekutána irány az ágy, mert már megint 3-4 fele jár az idő. Persze a kulcsom nincs meg, így aztán Petinél alszom. Közösen napfelkeltézni a tengerpasrton nem buzis, de a franciaágáyn nem osztoztunk, ez nem is volt kérdés egyikünknek sem. Pedig még nem is tudja amit Bálint már túlságosan is…

Szóval a padlón aludtam, egy takaró alattam, párna helyett, összegyűrt törcsi a fejem alá, az övem és felső két gombom kiengedve, egy kiborult kuka mellettem (gondolom vittem hányni este, mert esélyes volt a dolog.) Reggel lett csak igazam, hánytam, megint feketét (ebből látszik, hogy nem kell céklát nyomni unicummal ehhez, elég a sok kóla is.) Alig tudtam hányni, de segített, csak nem eléggé. 1 szelet kockakenyér csúszott le aznap, alig éltem, és inni sem bírtam. Persze melyik nap kell nekem ezt eljátszanom? Mikor 7 órát melózok, igen.

Naszóval hétfőn semmi sem történt, mert haldokoltam egész nap, és nem is érdeklet, ha történik is valami. Jól nyomom, mert ma fáj a fejem. Tegnap nem fájt. Szétbontottam alkatrészeire a másnaposságot.

Ja és újabban 2 naponta borotválkozok csak. És ez állat!